A jótékonykodás az életem része 3. rész

Interjúsorozatunk folytatódik F. Andrással, a Bizref.sk társtulajdonosával jótékonyságról, a nonprofit szervezetek helyzetéről régiónkban és természetesen a számukra kínálkozó új lehetőségekről, alternatívákról. Ha nem olvastad az interjú első részét, tedd meg, majd olvasd el a másodikat is, mielőtt belevágsz a folytatásba!

Mikor fogalmazódott meg benned, hogy segíteni szeretnél?

Amikor tíz évvel ezelőtt elkezdtem vállalkozni, már azt hiszem megérett ez a dolog. Mindez csupán hozzáállás kérdése. Nyilván a lehetőségektől is függ, a korai időszakban nem tudtam annyit adakozni mint most, de mindig is kimutatható volt, hogy az éves bevételem bizonyos százalékát egy jótékonysági célra vagy valamilyen nonprofit kezdeményezés menedzselésére fordítottam.

Nem illik ilyet kérdezni: de miért jó ez neked?

Hát ez tényleg hülye kérdés! (felnevet) Tudod, ebben az egészben az a szuper, hogy nincsenek negatív oldalai. Egyszerű válasznak tűnhet, de a mai világban ez óriási dolog! Hogy ez tisztán csak pozitív! Azért mert adok, sokkal többet kapok. Én tudom azt, hogy amim van, minek köszönhetően van, és azt érzem, hogy az életem attől teljes, hogy segítek másoknak – és ha éppen jótékonysággal tudok, akkor azzal!

Megértik ezt az emberek?

Nagyon nehéz ma az embereket megszólítani. Én hiszek abban, hogy nem szabad győzködnöm senkit arról, hogy kapcsolódjon be ilyen tevékenységekbe. Inkább azt vallom, hogy egyszerűen jó példát kell mutatni, és ez megfogja majd a körülöttem élőket is, és akiben megvan a kellő hajlandóság, az eljut az elhatározásig, onnan pedig a megvalósításig.

Egy-egy “jótékony akciód” során értesülsz a visszajelzésekről?

Hát ez nehéz, mindenhol máshogy van. A nagy alapítványok csekkeket küldenek, ha befizeted az összeget, akkor garantált, hogy jön a második csekk is. Amikor egyre több ilyen csekkre mondasz igent, egyre több landol majd az asztalodon. Őket annyiban tartom korreknek, hogy visszajeleznek – látni mire költik a pénzt, profi menedzsmenttel dolgoznak, a tevékenységükről brossúrákat adnak ki, követnek minden megmozdulást, vezetik kitől mennyit kaptak, és aztán hopp, jön a köszönő levél! Ez azért jó érzés.

És mi a helyzet a kisebb alapítványokkal?

Mondok egy példát! Mondjuk ha adakozol a helyi egyházi gyülekezetnek, akkor pl. nincs konkét visszajelzés, ugye?  De a szép az, hogy nem is akarod hogy legyen! Szerintem nem az a lényeg, hogy begravirozzák a neved a falutáblába.

Kicsi struktúráknál pontosan tudod, – akkor is ha erről nincs külön értesítés –  hogy a jótékonyságnak köszönhetően egy csoport gyereknek lett mondjuk egy örömteli délutánja. Ha pedig nem tetted volna meg, lehet ugyanúgy örömteli lett volna az a délután, de az biztos, hogy nem olyan színvonalon, amelyet ennek az összegnek köszönhetően sikerült bebizosítani.

Ugye most a legnagyobb volumenű jótékony vállalkozásod a Bizrefen belül a nonprofit szervezetekhez kötődik. Mit gondolsz, min kéne tenni, hogy valamilyen pozitív kimenetelű változás történjen, ami a NP szervezeteket illeti?

Az emberek nagyon sokan úgy élnek, hogy letudják a napi nyolc órájukat a munkahelyen, majd levágódnak a tévé elé. Közben pedig annyi csoportosulás van, annyi lehetőség! És lehet, hogy épp folyik valami a szomszéd utcában vagy a Vág parton, ami teljesen az ő érdeklődési körébe vág, és mégcsak nem is tud róla, hogy az ott van! Ez az emberek hibája is, mert nem adnak esélyt annak, hogy tartalmassabban töltsék el a szabadidejüket, másrészt viszont a nonprofit szervezetek is sárosak ebben, hiszen nem tudják megszólítani a célközönségüket.

Ha jól gondolom, ti pont ebben tudtok segíteni.

Igen, és nem csak jófejségből segítünk, hanem egyszerűen felelősséget is érzünk ebben. Ahogy a mondás tartja: ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye.

Ha valaki soha nem találkozott azzal, hogy pl. van egy tökjó szemétgyűjtő brigád (mert egyébként abszolút érzékeny a természetre, és nagyon szívesen menne szemetet gyűjteni a Vág partra)  akkor az a nonprofit szervezet nagy hibája, mert nem tudta őt megszólítani.

És ha a végeredményt nézzük, ez mindkét félnek nagyon rossz. Nekünk pedig pontosan erre van meg minden eszközünk. És használnunk is kell ezt az eszközt!

Köszönöm szépen az interjút!

(Az érdeklődő nonprofit szervezetek ide kattintva tudnak ingyenesen regisztrálni a Bizref.hu-ra.)